Négy kutya, azaz hogy lettem nagy családos

Kedves Olvasóm!

Aki nyomon követi az írásaimat, és összeszámolja a kutyákat, az  azt veszi észre, hogy négyen vannak.
Nem téved- a három kutya a múlté!
Most két éve egy ismerősöm kimentett egy Német Juhász-t valami őrző-védő bandától ( elnézést kérek azoktól akik ebben a műfajban rendelkeznek saját állattal és tisztességesen bánnak velük- tudom, hogy a többség ilyen!)
Nem akarom részletezni a kutya hölgy fizikai és lelki állapotát, elég legyen annyi, hogy egy évre volt szüksége hogy remek kondícióba kerüljön. A lelkiek, hát igen, Ő egy nagyon vidám, lelkes, jó indulatú állat, aki nem igen szeret Tőlem messzebb lenni mint 10cm.
A farok kergetés az egyedüli dolog, ami most már csak akkor jön elő, ha el kell mennem otthonról, de bízom benne, hogy idővel és sok türelemmel ezt is tudjuk korrigálni. (Amikor hozzám került, a napi pörgések száma végtelen volt.)
A többi kutyával jól elvan, bár kisebb-nagyobb súrlódások elő szoktak fordulni. Kezdetben nem volt tisztában a saját erejével-úgy láttam, de ahogy szemmel láthatóan is összeszedte magát (fizikailag és elkezdett szép tartással mászkálni-önbizalom)  akkortól kezdtek a falkában elfoglalt helyek felcserélődni.
Néha elég nagy csatazajjal jártak a "székfoglaló" menetek, nem szóltam bele addig, amíg a legyőzött félre a többiek nem próbáltak rámenni.
Meglehetősen  nehéz volt azt a pillanatot kiválasztani, amikor:
 - a győztes, mindenki előtt ( a másik három kutya)
nyilvánvalóvá tette a győzelmét.
- Ha korábban lépek közbe, akkor fenn áll annak a veszélye, hogy a kutyáim számára még nem bizonyított eléggé, hogy az, aki feljebb akar kerülni a rangsorba, tényleg "rendesen elpáholta azt, amelyiknek a helyét óhajtja.
Tehát meg kellet állapítanom számukra mikor  egyértelmű ki az erősebb,  és csak akkor beleszólni.
Ezt leírni kicsit egyszerűbb, mint adott pillanatban döntést hozni.  Szerencsére sikerrel jártam, igaz  minden tekintélyemet latba kellet vetnem.
Talán durván hangzik, hogy hagytam a kutyáimat -akik számomra a legfontosabbak- verekedni, sőt néztem Őket, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy ezeket a meccseket Ők így is-úgy is lejátsszák, tehát nagyon szerencsés, hogy éppen otthon voltam és a "garázdaságot"  meg tudtam akadályozni. (A vesztes cincálása a többiek részéről)
Én úgy adtam a tudtukra, hogy megértettem a rangsor megváltozását,  hogy az etető tálak sorrendjét meg.változtattam.
Ők is nyugtázták, így az étkezéseknél, mindenki a tányérja előtt állva.várja, hogy megkapja az adagját.
Számomra mindég lenyűgöző, hogy megfigyelhetem ahogy a nemesítések és a "háziasítás"  óta eltelt időtlen idő dacára Ők még mindég a farkasoknál tapasztalható szabályokat követik.
Remélem segít ez a bejegyzés azoknak, akik "új kutyát" visznek haza, és még nincsen tapasztalatuk több állat együtt tartásában.
Ki kell jelentenem, hogy minden tudományosságot nélkülöz a cikkem, viszont rengeteg, a témával foglalkozó könyvet olvastam el. És persze, nem utolsó sorban, a saját kutyáim tanítottak meg, rengeteg dologra!
Köszönöm nekik, és boldogan okulok a továbbiakban is!
Sajnos nincs olyan képem amin egyszerre mindegyikük rajta van, mert "valaki" biztos kiballag, a látótérből, mire kattintok.